Miután az ingatlanbűnözők módszereit, és a velük szemben eredményesen alkalmazható bűnmegelőzési tanácsokat, az óvatosság szabályait megismertük, nézzünk meg konkrét, megtörtént bűncselekményeket!

A konkrét esetekből, a mások által elkövetett hibákból könnyebben kiismerhető a bűnözők észjárása, és jól látható az is, hogy néha milyen apró, jelentéktelennek tűnő óvatlanság is elég ahhoz, hogy súlyos bűncselekmény áldozatává váljunk.

Miért lesz valakiből áldozat, hogyan lehet valaki a modern társadalomban rabszolga?

A korábban megjelent cikkekben az olvasó megismerhette a köznyelvben „lakásmaffia” névvel illetett ingatlan bűnözés kialakulásához vezető okokat, illetve a bűnözők módszereit. Látható volt, hogy a „lakásmaffia” elnevezés két okból sem helyén való. Először is nem létezik egy olyan egységes hierarchikus bűnszervezet, amely e bűncselekmények legalább döntő többségét elkövetné. Az ingatlan bűnözés, bár kétségkívül tipikus színtere a szervezett bűnözésnek, de több kisebb-nagyobb egymástól független, egymást nem is ismerő csoport követte, követi el a bűncselekményeket. Az elnevezés másrészről azért sem helyes, mivel az elkövetők nem a lakást, vagy az ingatlant akarják megszerezni, nem lakhatási problémákkal küszködnek. Céljuk az ingatlan ellenértékének a megszerzése, tehát tipikus vagyon elleni bűncselekményekkel és nyereségvágyból tevékenykedő tettesekkel állunk szemben.

Napjainkra a kriminológia által ingatlanbűnözésnek nevezett jelenség legjellemzőbb formája egy korábbi cikkben már bemutatott, a kiszolgáltatott személyek sérelmére elkövetetett csalás vagy zsarolás, amelynek eredménye, hogy valamilyen szerződés (leggyakrabban adásvételi szerződés) aláírását, aláíratását követően ezeket a már amúgy is rendkívül nehéz sorsú embereket kiforgatják a vagyonukból és földönfutóvá teszik. A sértettekre ezután vagy az utca, a hajléktalanság vár, vagy ami talán még embertelenebb: az elkövető, vagy annak társa „befogadja” és rabszolgaként dolgoztatja. A rabszolgaként dolgoztatottaktól, akik általában nyugdíjasok, havi jövedelmüket elveszik, és sokszor a legelemibb létfeltételeket sem biztosítják számukra, egy átlagember számára felfoghatatlan körülmények között, ténylegesen úgy „tartják”, mint az állatokat, sokszor a szó szoros értelemben, az állatok között az ólban, vagy a pajtában. Ezt nevezi a köznyelv „csicskáztatásnak”.

Fontos tudni, hogy a rendőrség mindent megtesz e jelenség felszámolása céljából, és aki figyelte az utóbbi évek, de leginkább utóbbi hónapok rendőrségi híreit, több olyan esetről hallhatott, hogy eredményes felderítést követően nyomozások indultak, és a tettesek előzetes letartóztatását kezdeményezte a rendőrség. A csicskáztatás esetén azonban sokszor azzal a súlyos problémával találkozunk, hogy az áldozat nem tesz vallomást, mivel gyakran át sem látja, hogy milyen súlyos bűncselekményt követtek el a sérelmére, a szabadságától megfosztott egy idő után „megbékül” a sorsával, teljesen kiszolgáltatottá vélik.

A másik probléma, hogy aki tud ilyen esetről gyakran nem, vagy csak későn jelenti, amikor már a sértettet emberi méltóságában megalázták, bántalmazták, esetleg súlyosan megbetegedett. Fontos tehát, hogy aki ilyen esetről tudomást szerez, azonnal tegyen bejelentés a rendőrségen. Ha esetleg a közvetlen szomszédság miatt a bejelentő fél a tettesek bosszújától, a bejelentést megteheti névtelenül is a telefontanú zöldszámán. Tudni kell azt is, hogy a hatályos büntetőeljárásról szóló törvény a tanúvédelem hatékony eszközeit biztosítja a nyomozó hatóságok számára, így senkinek sem kell félni megtenni a bejelentését.